Scorcher 2018. november 5., hétfő - 2:32


Vannak dolgok, amiket évek óta keresünk, vagy nem emlékszünk eléggé rá. Nem sok ilyen dolog van általában egy ember életében, de az a pár épp elég idegesítő. Rémlik belőle ez meg az, viszont pontosan nem tudsz rákeresni..

A legtöbb ilyen eset általában egy zene, amiből rémlik valami dallam, valami pici részlet, a drop, de hát ugye.. zenére keresni nem egyszerű feladat, még akkor sem, ha egyébként a dallamot tudod (akár) reprezentálni is, pl. egy zeneszerkesztőben. Én évekig így voltam a sok-sok zenével.

Egy olyan zene van, amit pár éves koromban hallottam, kazettán, azon kívül egy zene volt még rajta, az O-Zone-tól a Dragostea Din Tei (Numa Numa). Az egyetlen emlékem, hogy a másik zene a legjobb zenének tűnt, amit valaha hallottam. De a zenéből magából semmire nem emlékszek. Kár.. Már sosem fogom tudni, mi volt olyan csodálatos akkoriban. (És egyébként ami kis koromban tetszett, mint zene, máig tetszik, emiatt tényleg érdekelne..)

Na de ez mellékes, zenéből sokat sokáig kerestem, és máig az az egy nincs meg. Ez elfogadható arány..

Ellenben volt egy játék... ami hihetetlen jó volt, jó ideig elszórakoztatott engem, de még kicsi voltam, talán 5-6 éves. Valami játék CD-ről lehetett meg, amit bátyámtól kaptunk. De hiába néztem át azóta 3x több év eltéréssel minden CD-nket, minden DOS-os játékot (több, mint 200-ról beszélünk), nem találtam meg.

Elmondom, hogy mire emlékeztem kb.. Röviden. Egy olyan játék, ami 3D, versenyzős. Nem autóval, emberkékkel. Futottak, egy éjszakai pályán, vagy az űrben. Az a lényeg, jó sötét volt a háttér. Amik gömbben voltak, zöld gömbben, aminek elég kicsi a polygonszáma. Úgy rémlett, hogy a Stunts-hoz hasonló, raszteres vonalakból állt a gömb. Ennyi..

Na most, ezt felvetettem Gremlinen is, nem kaptam választ egyébként.

Erre most megtaláltam, kicsit keresgélve a Google-ön, kb. 16 év után.. és a címe Scorcher.

気持ち 2018. október 28., vasárnap - 2:37


// Now I should needed to write about my trip in Zoo of Szeged city, but I'm on my dying...

I realized what the problem was with people around me. So far I thought, the problem is with me, but isn't. I need to understand, nothing is perfect.. I did hope, some important human in my life are perfect. That's my big trouble. They aren't perfect. Why should in everything to love the abnormal? I feel myself alone. Fucking alone.... People are boring, and they waste of their time. Now I don't be sorry for anyone.

Suffering.

Budapesti randomkodás 2018. október 15., hétfő - 21:30


#Október közepei random hosszú bejegyzés. Yéééj.

Úgy volt, hogy a barátnőm megy a nővéréhez BP-re a hétvégére; egyrészt nézelődni, másrészt egy színházi előadásra. Én meg mondtam neki, hogy megyek én is, mertMiértNe alapon. Kivételesen nem poénból. Csak azt hitte. Úgy volt a terv, szombaton (ami munkanap volt mellesleg /2018. október 13./ ) megyünk, ott alszunk, majd vasárnap jövünk valamikor.

Én akkor így belegondoltam, hogy haMár'Pest, valakivel össze kéne futni az ismerősi körből. Legalább egy személlyel, meg a nővéremmel akartam - aki nem ért rá, illetve külföldön volt épp, így maradt az egy személy. Ezt a találkozót egy jó délutánra gondoltam, tervek nélkül. Csak random. (A random szót többször használom, mint az izé szót, és sokszor a spontán helyett. ~ szerkesztői megjegyzés; lel)

A választásom Ádámra esett, mert csak.... Ennél azért minimálisan bővebb okok vezéreltek. Mert nagyon rendes srác, és már vagy 12 éve nem találkoztunk, pedig azóta beszélgetünk néha-néha. Plusz egy, hogy idén nyáron akartunk találkozni, de nem jött erre, én meg nem mentem sehova.

Ez eldöntetett. Mentem is szombaton reggel /suli helyett, muhaha/ a páromhoz. A plán az volt, hogy 10:48-assal megyünk, és mivel kb. 2 óra az út, 12:50-re volt kiírva az érkezés Budapest, Keletibe. Nagyon jó, de még nem vettünk jegyet, és hát a gyomai híd-állapotok miatt a busz lehet késni fog, és fene tudja - szóval jó lenne előre megvenni már azt a bizonyos Gyoma-BP Keleti jegyet helyben, hogy ott csak átszállni kelljen. De kimentünk, zárva a jegypénztár. Mert ugye szombat, hiába munkanap... asd.

Még volt durván 40 percünk elindulni a buszmegállóba (Gyomáig busszal mentünk, terv szerint), én meg próbáltam szóba hozni az e-jegy vásárlásos ötletet. Mivel végül (telón) Betti nővére is ezt támogatta, ez is lett. Csak ugye mindenki tart az ilyen jegyektől, hogy úúú, nem fogja tudni becsippantani a kalauz. Dehogynem. Szóval jó élmény - remekül működik az e-jegy.



Rövid infó: lényegében regisztrálsz gyors a MÁV-os elvira oldalra; kikeresed a menetrendben (ahogy szoktad) a járatod, mellette jegy vétel gomb. Kitöltöd az adatokat, rakás tovább gomb; kitöltöd a fizetési adatokat (bankkártya adatait minden alkalommal meg kell adni, nyilván - kivéve, ha oda is regisztrálsz. Mindegy.), majd a végén letöltheted a jegyed PDF-ben. Azon van egy QR kód, amit kell a kalauznak felmutatni. Meg ha pl. diákjegyet kértél, akkor a diákigazolványod.. Nekünk oda-vissza működött, szóval jó ez.


Vettünk valamelyik aluljáróban napi jegyet (vagy bérletet, mittudomén, mi a neve). A Keletiből végül egy elég hosszúnak tűnő utazás vette kezdetét; fene sem értette, mi történik. De átszálltunk vagy 4x, meg néhol mentünk jó pár megállót, mire végül eljutottunk Pesterzsébet lakóparkjába. Amíg nem értünk oda, azt sem tudtam, hova megyünk - csak így névleges szinten.. Én, meg a tájékozódás..

Becuccoltunk, ettünk, városnézés, fürdés. Egész tűrhető volt ez a kezdet. Ezután jött a különválás. Már vagy 3 órája ott voltunk BP-n, így az előzetes sétákból kiindulva kiismertük magunkat a közlekedéssel. Vagy szerettem volna így érezni. (Nem a tájékozódásban.. Csak közlekedés. xD )

Szóval a lányok mentek a színházi előadásra, én meg mentem Újpest-Kőbánya vasútállomás környékére, hogy Ádámmal összefussunk végre. Ott volt a KÖKI Terminál. Végül is Ádámmal egy KFC-be vezetett az első utunk. Nem nagyon voltam még gyorskajáldában sosem - ha a kínai nem számít annak Szegeden anno -, aztán meglepett az az információ, hogy vásárlás után korlátlanul újratölthető a poharad üdítővel. Menő. Másrészt itt jött az ajándékozás. Meg is lepődtem, Ádám az elmúlt években kapott segítségért cserébe vett nekem pár dolgot. Azt hiszem, kicsit túlzásba vitte.. o.O Meg a vacsorát is ő állta. Ettünk Qurritot. Ilyet is most először ettem (eeegen, a neve a Burritora hasonlít). Nekem ízlett, nem ez volt az utolsó alkalom valószínűleg.

Aztán elkarcoltunk metrózni, mert az jó bulinak tűnt. És az is volt, szépek a megállók (némelyik). Mind egyedi, mint megtudtam, és a 4-es metró külön cool, hiszen önvezető. Legalábbis vezetői fülke nincs benne, így viszont az orrába tudtunk menni, és nézni, ahogy megyünk előre. Rohadt jó volt átmenni a Duna alatt. A jó persze azt jelenti, hogy semmilyen. De az jó. Nem fulladtunk meg. xD Meglepően gyors és kényelmes a metrózás. Ééés kevésbé zsúfolt, mint a villamos, úgy érzem.

Megnéztük a Parlamentet is, már besötétedett, szép fényes volt, minden ki van világítva este, meglepett. De az még jobban, hogy az épület felett röpködnek unalmukban a madarak.

Még visszamentünk a Terminálba, bevásároltunk kicsit a Tescoban, és miután megtaláltuk, hogy honnan/mivel kell jönnöm, hogy visszajussak az albérlethez, indultam is. Közel fél tíz volt (este), én meg azt értettem, hogy kb. 10-re végeznek a lányok. Szóval visszaértem, olyan fél óra múlva hívtak, hogy jönnek, köbö 40 perc, és ideérnek. Ó. Hát, a visszaúttal nem számoltam. Mindegy, üldögéltem és hallgattam zenét. Ha valamivel magabiztosabb vagyok, még elmentem volna egyedül metrózni, vagy valami, de már a járatok is ritkábbak voltak így este, inkább nyugiban maradtam.

Hamar lefeküdtünk. Másnap reggel elég korán keltünk, a Budai várnegyedbe való séta miatt. Jó magas volt, és jó volt. Petőfi hídon is átmentünk, mondjuk én tartok a magas helyektől, meg a magasról vízbe zuhanástól.. Maga a hely fent is durva volt.


Még ezután megnéztük a Margit-szigetet röviden, leginkább a Japánkert volt (nekem) érdekes a Margitszigeten. Volt ott egy gém (azt hiszem). Fennhordta az orrát, mint aki lenézi az embereket. Fotózgattuk, én még videóztam is, mire átröppent flegmán a másik oldalra. "Chh.. Holmi szutykos, halandó emberek mit jönnek a közelembe? Csírák." xD Hát, én ezt kb. így képzeltem el.


Gyorsan eltelt az idő, vettünk McDonald's-os kaját, és visszacaflattunk az albérletbe. (Miért akarok folyton kolit írni?) Kaja után pedig, jól kiszámolva az időt a napibérletre nézve - megindultunk a Keletibe meg a Nyugatiba.. Merthogy a barátnőm Szegedre ment egyből, vissza a sulihoz, én viszont haza. Szóval a lányok elmentek, én meg rövid magyarázat után el lettem küldve amarra.

Követtem az utasításokat, de tartottam a helyzettől. Az járt a fejemben, ha valamit elcseszek, nem elég, hogy lekésem a vonatot, ami majd 13:10-kor indul (mindez 12:25 körül, szétválva), de a napijegy is kb 1 órakor (13:05) lejárt volna, és ez még így is több volt 2 perccel, mint az én jegyem. Bettiét kicseréltük az enyémre, pont emiatt. A villamoson nem gáz, ugye bliccelhetek, de ha pont a metróhoz vezető utat cseszem el, az szívás, hisz fel kell mutatni, mielőtt lemegy az ember. Így csak azon járt az agyam, hogy valami ilyesmi lett mondva - Jászai Mari, felszállás után 2 megálló, 4-es metró végállomás.

Menet közben egyre biztosabb lettem, mert tényleg. Boráros térről indultunk egyébként, és ugye a Fővám térnél a metrónál áll meg. Említette is Erika, hogy megy be a föld alá. Szóval logikát követve lementem, és tényleg.. A végállomás a 4-es metrónak a Keleti volt. Akkor már örültem. A keletinél leszállva még így is bőven volt időm, 12:55 volt. Azért siettem, amennyire ment. A jegyet már ugye kaja közben megvettük (e-jegy) - elvileg az egyes vágányon ment az én járatom. Odasiettem, az van a legmesszebb pont.. XD Azt hittem 5 km, mire odaértem, de ott állt elég nyugiban a vonat, fel is siettem rá, mikor láttam az ajtón lévő papíron, hogy Gyoma útba esik.

Gyanús csend vette kezdetét. De megnyugtatott, hogy ugyanezzel jöttünk tegnap, a mintázatról gondolva, ami a falán volt. De tök üres volt, sehol senki és semmi.... Írtam Ádámnak, végül rávett, hogy nézzem meg a nagy táblán a Keleti bejáratánál, hogy mi van.

Azóta sem tudom, hogy mi van, mi volt.. Mindegy, az 1 órával későbbivel mentem, a 14:10-essel. Addig ott vártam a vonaton. Ez legyen a legkevesebb. Csak utálom az ilyet; mikor sehol nincs semmi kiírva, hogy nem megy, vagy.. Nem tudom. Ez azóta is zavar. Én már kerek 1 órára látótérbe kerültem az 1-es vágánnyal, és ott semmi mozgás nem volt, az a vonat meg már ránézésre jó régóta ott állt (ami végül is 14:10-kor ténylegesen el is vitt haza). Valószínűleg valamit elnéztem, nagyon. Mindegy. De sajna sietség volt. Örülök, hogy odataláltam, ugyan szóbeli segítséggel. Úgy érzem, van rá esély, hogy megtanuljak ott tájékozódni.

És úgy is érzem, hogy innentől jóval gyakrabban próbálok, akár csak egy-egy napra eljutni BP-re.

Random képek vegyesen: